Sok változás történik a nő életében, amikor ő van terhes. A táplálékot és a testmozgást elkezdi gondolkodni a hordozott baba jóin. Készítsen jövőbeli terveket, tervezzen új környezetet gyermekének, és törődjön egészségével. De mindez reményekkel, félelmekkel, bizonytalanságokkal, szorongással és azzal az érzéssel jár, hogy „tudom kezelni”.
Ez az érzések és érzelmek forgószélzete teljesen normális. A nők körül bekövetkező változások mellett biológiai változások is vannak. A megnövekedett ösztrogén és progeszteron olyan hangulati ingadozást okoz, mint ingerlékenység.
De itt van szülés hogy mindez megváltozik. A méhlepény kiürítésével az anya hirtelen csökkenést szenved ezekben a hormonokban, ami még érzékenyebbé teheti a hangulati ingadozásokra és a pszichológiai rendellenességekre.
az Puerperal pszichózis szülés után felmerülhet, kihasználva ezeket a hormonarány heves változásait.
Az állapot 1000 szülés közül egy-két nőben fordul elő, és főleg azokat a nőket érinti, akiknek már vannak kórtörténetében olyan pszichiátriai problémák, mint a bipolaritás és a skizofrénia.
Normális az érzelmi reakciók a szülés után. A sírás, szorongás, ingerlékenység és az emlékezet megszűnése nem pszichotikus reakciók, amelyek a nők 50–80% -ánál fordulnak elő. Ezt a képet általában az anya hajtja végre, szakértői segítség nélkül, hat hónapon belül.
A puerperal pszichózis súlyosabb és akut tünetekről szól, és a hangulatzavar. De még mindig nem osztályozzák szülés utáni depressziónak. Ez más, mert kevésbé súlyos és rövidebb.
A biológiai tényezők mellett más tényezők is befolyásolhatják a puerperal pszichózis képét. Ezek a társadalmi tényezők (ha az anya pénzügyi vagy családi problémákon megy keresztül, ez újabb terhet jelenthet életének ezen új szakaszában) és a születés feltételei (ha a szülés túl hosszú és problematikus, akkor az anya foglalkozik helyzetekkel túl sok stressz).
Talán emiatt a betegség gyakoribb az egyedülálló anyákban, akik élettársuk támogatása nélkül egyedül a csecsemő felelősségével járnak. A legtöbb esetben a tünetek a szülés utáni első hónapban jelentkeznek, de a szülés utáni harmadik hónapban jelentkezhetnek.
A puerperalis pszichózis a súlyos delírium állapotát jelenti, amelyben a beteg olyan kitöréseket tapasztalhat, amelyekben úgy gondolja, hogy a baba még nem született, fogyatékossággal vagy egészségügyi problémával született, vagy akár élettelen is.
Az anya számára minden nagyon zavaró, nem tudja kezelni a babát, döntéseket hozni és problémákat megoldani. A figyelem és a koncentráció szintje csökken, ami nagyon veszélyes lehet a csecsemő számára a biztonság és az egészség (mind fizikai, mind mentális) szempontjából.
Végül is, mivel az anya nem tudja, hogyan kell kezelni a csecsemőt, sőt kissé érzéketlen is a szükségleteire, ez befolyásolhatja az anya és a gyermek közötti érzelmi köteléket, és a jövőben károsíthatja a gyermek interperszonális kapcsolatait.
Mivel ez egy hallucinogén kép, amelyben az anya nem képes megkülönböztetni a valóságot, és aggodalmainak fő oka a csecsemő, vannak olyan esetek, amikor az anya úgy gondolja, hogy a baba életéből való kivonásával minden konfliktus megoldódik.
Ez az oka annak, hogy az atipikus gondolatok és viselkedés észlelésekor rendkívül fontos a kezelés igénybevétele.
Puerperal pszichózis kezelése
Ezekben az esetekben a pszichózis esetén általában ugyanaz a kezelés, kivéve azokat a betegeket, akiknek korábbi pszichiátriai problémái vannak, például bipolaritás és skizofrénia. Ezekben a különleges esetekben a beteg folytatja korábbi kezelését.
Azoknál a betegeknél, akiknek nincsenek kórtörténetében pszichiátriai problémák, a gyógyulás általában teljesen kielégítő. A sikeres kezelés érdekében a szoptatást le kell állítani.
A probléma nemcsak az anyát és a csecsemőt érinti. Súlya olyan, hogy befolyásolja az egész családot. A következő esetekben: Puerperal pszichózisban szenvedő anyák, a szülők gyakran jobban bekapcsolódnak a gyermekbe, hogy megpróbálják kompenzálni a partnert, sőt a babát is. Ezzel a baba kevésbé szenved az anya problémájának.
A gyereknek mindig kapcsolatba kell lépnie egy másik felnőttvel vagy az apjával, hogy az anya depressziója ne befolyásolja őt annyira. A betegséget, bár nem olyan súlyos, mint a szülés utáni depressziót, komolyan kell venni és kezelni, mint a hangulati rendellenességet. Ezért elengedhetetlen a kommunikáció, beszéljen partnerével és orvosával arról, hogy érzi magát. Egy egyszerű beszélgetés megváltoztathatja az életét.
Dr. Haller József: Agresszió: neurobiológiától a kriminológiáig (2017.05.16) (Április 2024)
- terhesség
- 1,230
