Mindenki azt hitte, hogy herceg. Mindig kedves, kinyitotta az autó ajtaját, gyakran ajándékokat adott, jóképű, kacéros és azt mondta, hogy olyan gyakran szeretlek, hogy még a leginkább gyanús nők is elhiggyék. Egy nap a herceg sok magyarázat nélkül távozott arról, hogy a kapcsolat elhasználódott, és minden szerelem ellenére el kellett mennie. Valójában már talált egy "új hercegnőt". Házas volt, gyermekei voltak, és valószínűleg nem emlékszik arra, hogy egyszer elhagyott egy lerombolt várat, amelyet az elhagyás végtelen szomorúsága okozott.
Olyan hosszú ideig a megrázott és magányos kastély a felháborodás és a lázadás árnyékában élte, senki sem tudja elképzelni, mennyire szenvedett.
A hercegnő csak akkor tudta folytatni az életét, amikor rájött, hogy a saját hibája a szenvedése miatt. Igen, felelősek vagyunk szenvedéseinkért és azért, hogy lehetővé tegyük az emberek számára, hogy életünkbe lépjenek, és azt tegyék, amit akarnak. Csak elfelejtjük, hogy mi vagyunk az egyetlen személy, aki rendelkezik a kapu kulcsával, és ellenőrizhetjük a belépést és a kijáratot. De akkor honnan tudjuk, hogy ki a herceg, és ki a béka, és hogyan ellenőrizzük a? Rendeletet? az életünk? Könnyű, a hercegek nem léteznek, kivéve természetesen a rajzokat, filmeket és regényeket. A többi faj. Sajnos azzal a téves gondolattal nőtünk fel, hogy valaki megment minket és örökké boldog leszünk. Ennek eredményeként túl sok elvárást teremtünk kapcsolatainkban és különösen a másik személyben. Nem viselkedhetünk úgy, mintha hercegnők lennének, akik várakozást várnak, egyrészt azért, mert a hercegnők sem léteznek, másrészt azért, mert nem bízhatunk valakiben abban, hogy megmentsen minket vagy boldog legyen.
Egy másik kérdés a "boldogan örökké voltak". Miért működik egy kapcsolat csak akkor, ha örökké tart? Nem sikerült, ha 1 nap, 1 hét, 1 év tartott? Nem voltál boldog az adott időben? Miért gyászoljuk a veszteséget ahelyett, hogy megünnepeljük a megtapasztalott boldogságot? Miért nem tartjuk tiszteletben egymás azon döntését, hogy már nem akarják a társaságunkat? Mellesleg, ismered a korai történelem hamis hercegét, rossz karakterét? Nem olyan rossz, mint amilyennek látszik, korábban elhagyatott, mivel a gyermek sokkal nagyobb figyelmi igényt generált, mint amit a szegény hercegnő adhatott, ezért nem hibáztathatjuk őt, mert abban a pillanatban szüksége volt valamire, Nem tudta adni. Ezért elmondhatjuk, hogy egy kapcsolatban való együttélés ugyanabba az irányba, ugyanazzal a céllal járni, amikor az egyik vagy mindkettő úgy érzi, hogy szükség van az utak megváltoztatására, akkor fennáll a kapcsolat végének esélye. Képzeljen el egy nőt 15, 20, 30 éves korban, és látni fogja, hogy állandó evolúciós lények vagyunk, vágyaink változnak és a melletti személy is.
Ami a hercegnőt illeti, akkor már nem volt hercegnő, és következésképpen nem akarta találni egy másik herceget, feleségül vett egy normál férfit, minden hibájával és természetesen tulajdonságaival. De mindenekelőtt megtanulta egyedül lenni boldogulásra, és díj nélkül, láncok és szenvedések nélkül hitt hinni a szerelemben. Befejezte a főiskolát, előléptetést kapott munkahelyén, megvásárolta a házát, függetlenné vált. Egy napon úgy tett, mintha valaki tettetett nélkül, nem érezte volna, hogy a hasa hideg, és nem látta, hogy csillagok és szívek esnek, de ott a kézfogás érezheti a hétköznapi ember biztonságát és bizalmát. Nem mondhatjuk, hogy örökké boldogok lesznek, de azt mondhatjuk, hogy manapság is vannak, és ez számít.
Új Aranykor - Varga Csaba, Jakab István (Lehet 2024)
- kapcsolatok
- 1,230
